Rejtélyek és talányok Mátyás udvarában

„Éltek pedig Mátyás király udvarában sokféle népek. Nagy és igazságos királyunk, Beatrix királyné, nagyurak, vitézek, íródeákok, kovácsok, szolgálók és persze ne feledkezzünk meg az udvari bolondról sem. Ám volt ott még valaki, kinek létezését még híres történetíróink sem sejtették. Egy aprócska, ám kora és termete ellenére nagyon is furfangos, furmányos lény, aki oly sokáig észrevétlen maradt és ezalatt oly sok cselszövésnek volt szem- és fültanúja, hogy el sem hinnétek. Ám királyunknak sem kellett a szomszédba menni észért, így végül lefülelte a kis gézengúzt. Eszébe sem volt azonban megbüntetni a csintalanságok ellenére sem a minden lében kétkanál legényt. Rájött ugyanis, hogy jobban jár, ha javára fordítja a mi kis hősünk eszét és semmihez sem fogható ügyességét, így elkísérhette őt álruhás kalandozásai, csatái során.”
Folytathatnám még tovább a mesét, de hónapokig, sőt évekig is eltartana azt a sok kalandot elmesélni, amit főhősünk Mátyással és a nagy Kinizsivel átélt.
Mekkora élvezettel tervezgette a lányom az újabb csínytevéseket! Mindenek tetejében a mi kis rosszcsontunkat nem ő játszotta ám el, hanem én, így még nagyobb móka volt látni, hogy anya „rosszalkodik”, míg ő a bölcs és kimért Mátyás szerepében tetszelgett.
Mit gondoltok, ki volt a mi kis játékbeli gézengúzunk és mi volt valójában a szerepe?

A lányom évekkel később rábukkant a posztomra. Kérte, hogy küldjem el neki.
Szerintetek mennyire izgultam?
Azzal biztattam magam, hogy úgysem olvassa el. Túl hosszú. Ám titokban azt reméltem, hogy mégiscsak veszi a fáradságot.
Elolvasta…
Pár perc múlva lelkendezve szaladt ki:
“Anya, ez annyira hiányzik! Bár tulajdonképpen most is ezt csináljuk, csak a játékunk kicsit átalakult.”
“Tudod ki volt a mi kis gézengúzunk?” – kérdezte.
Úristen! Naná, hogy kíváncsi voltam, hogy pár évvel később mit gondol erről!
“Az az énem, aki nem akartam lenni. ” – mondta.
Uhh! Tűpontos!
“Anya! Ezt a játékot én is fogom játszani a gyerekemmel. Azért, mert szerintem ezért ilyen jó a mi kapcsolatunk. Legyen ez a mi családi hagyományunk!” – lelkendezett.

Azt hiszem ez az a pillanat, amikor minden fáradtság, nehézség, kétely, aggódás köddé válik. Ez az a megszentelt pillanat, amikor csak a szeretet, a boldogság és a hála van.