Szabadítsátok ki Aranyhajat!

Minap eszembe jutott egy jó pár évvel ezelőtti kedves emlék.
Épp Aranyhaj meséjét néztük a lányommal. Láttam, hogy a mese befejeztével a lányom erősen ráncolja a homlokát, míg végül kibökte:
“Ahogy Aranyhaj hosszú haján a herceg fel tudott mászni a toronyba, azon miért nem tudott Aranyhaj már rég lemászni és megszökni? “
Először nevettem rajta. Hisz a mesék nagy részében hős férfi menti meg a bajba került ifjú hölgyet. Ám ha ezeket végiggondolom, a legtöbb esetben meg tudta volna magát is menteni a hölgy.
Te mit válaszolnál erre a kérdésre?
Visszatérve Aranyhajra és az ő hercegére, elárulom mit válaszoltam a lányomnak.
Azt mondtam, hogy nagyon okos a kérdés. De gondoljon csak bele, hogy Aranyhajat félelemben tartották, így eszébe sem jutott, rá sem ébredhetett arra, hogy minden rendelkezésére áll ahhoz, hogy megszökjön. Hiába lett volna képes rá, neki külső segítségre volt szüksége.

Ezt a kérdést persze még számtalan további követte, amelyről nemcsak hosszasan beszélgettünk, de aztán el is játszottuk a lányom sokféle verzióját. Bár mindegyik happy end-del végződött, a tanulság mégis más.

Ezért szeretem a meséket. A mesék és a filmek – ha azokat kellő nyitottsággal olvassuk, nézzük és értelmezzük – a fantázia varázslatos világát nyitja meg, lehetőséget adva a tanulásra, tapasztalásra és olyan helyzetek felismerésére, amelyek a saját életünkben is elfordulhatnak, vagy éppen már jelen is vannak. A párhuzam felismerése már önmagában hatalmas lépés. Ha még új nézőpontokat is kapunk egy korlátok nélküli világ segítségével, a saját nehézségeinket is könnyedén megoldhatjuk ezekkel.