KÉRDEZD ÚGY, HOGY ELMESÉLJE!

A gyakorlatias kérdések lezárják a csatornákat

Egy átlagos délután… sietsz a gyerekért a suliba, edzésre kell vinni. Minden perc ki van számítva, ezért rutinszerűen tolod. Beparkolsz. A fiad már vár, bevágódik a hátsó ülésre. Gyors köszönés, elindultok.
– Mi volt ma a suliba? – hangzik fel a szokásos kérdés.
– Semmi különös. – érkezik az unott válasz.
– Biztosan volt valami. Kaptál jegyet ma? – folytatod a faggatózást, szintén a szokásos módon.
– Nem. – vágja rá, aztán bezárkózik.
Ha rajta múlna, az út további része csendben zajlana, de Téged azért nem olyan könnyű lerázni.
– Megcsináltad a házikat?
Ismerős? Hányszor folytattátok már le ezt a párbeszédet.

Persze mindenki tudja, hogy a “semmi különös” mennyi mindent rejt. Lehet, hogy kicsúfolták, vagy épp ő csúfolt ki mást. Esetleg az egyik tanár tett olyan megjegyzést, ami rosszul esett, vagy érthetetlen volt.

Az is lehet, hogy épp tök jót fociztak a szünetben, vagy megmutogatták egymásnak a legújabb SoccerStarz focista figura szerzeményüket, netalán összevesztek, vagy kibékültek. Finom volt az ebéd, vagy kapott egy csokit a padtársától.

Megannyi apró történés, megannyi fontos részlet. Mégsem mondják el, mert már tudják, hogy Te nem erre vagy kíváncsi.

Te azt szeretnéd tudni, hogy sikerült a matek doga, felelt-e töriből. Azt szeretnéd felmérni, kell-e még otthon házit írni, lesz-e holnap doga, amire ellenőrizned kell, hogy megfelelően felkészült-e a gyerek.

Az idő szorítása gyakorlatiassá tesz. A gyakorlatias kérdések azonban lezárják a csatornákat.

A jó kérdések csatornát nyitnak

Szinte hallom, ahogy felszisszensz… Oké. Megértetted. Attól még nem lesz több időd, nem lesz több segítséged és még azt sem tudod hogyan kellene másképp csinálnod.
Igen. Egy picit hosszabb az út, kicsit több idő szükséges, de ha belefekteted ezt a kicsivel több figyelmet és energiát, végül Te is megkapod azokat a válaszokat, amelyekre neked van szükséged. Mindemellett a gyermeked érezheti végre, hogy valóban érdekel, valóban fontos, hogy mi van vele, benne.
Hosszú távon pedig bőven megtérül, amikor a bizalomnak, a közöttetek lévő kapcsolatnak különös jelentősége lesz.
Ez pedig a kamaszkor.
Ha még messze van, talán legyintesz. Azonban az évek elszaladnak és késő lesz észbe kapni, amikor már benne vagy a sűrűjében.
Oké! Akkor milyenek a jó kérdések?
A jó kérdések rá vonatkoznak. Nem a tanulásra, nem az iskolára, hanem rá.
Az abszolút Jolly Joker a “Milyen napod volt ma?” Ám ezt sem érdemes túlságosan gyakran elsütni. Gondolj csak bele, mit vált ki belőled, ha Te kapod nap mint nap ugyanezt a kérdést.
Szerintem, ha a brit tudósok erre kutatást végeznének, akkor a so so lenne a leggyakoribb válasz. 🙂
A kérdéseket alapozhatjuk a következőkre:

1.Ha például rá van írva az arcára, hogy épp most vidám, vagy szomorú, fáradt, vagy tele van energiával, akkor elég, ha egyszerűen kimondjuk a megfigyelésünket.

“Fáradtnak/jókedvűnek tűnsz.”

Akár eltaláltuk, akár nem ez már elindíthatja a beszélgetést. Azonban érdemes résen lenni. Ha a benne lévő érzéseket már kimondta, még véletlenül se kérdőjelezzük meg. Bármit is mond, egyszerűen csak egy “tényleg?”, “ó!”, vagy “értem” válasszal reagáljunk. Ezzel csak jelezzük, hogy figyelünk, de nem akasztjuk meg a beszámolót.

2.   Azt jó esetben tudjuk, hogy ki a legjobb barátja/barátnője az osztályban, ezért rákérdezhetünk arra is, hogy “mit csináltatok ma Rolival/Borival?”

3. Aztán megkérdezhetjük, hogy mit csináltak a nagyszünetben, vagy az ebéd utáni szünetben.

4. Mi volt aznap a legemlékezetesebb/legviccesebb/legjobb pillanat?

5. … és ezekhez hasonlók.

Azt hiszem nem lövünk mellé, ha egyszerűen csak megkérdezzük, mit csinálna délután/este a legszívesebben. S ha már ezt a kérdést feltettük és érkezik rá válasz, akkor – hacsak lehetséges – tegyük is ezt számára lehetővé.
Ha valamiért úgy látod, hogy nem sikerül megtörni a jeget, akkor mesélj Te magad. Persze nem feltétlenül a napodról, a saját pillanatnyi nehézségeidről, hanem mesélj például arról, hogy akkor, amikor Te ilyesmi korú gyerek voltál, mit csináltál, vagy mit csináltatok a barátaiddal.
Egyrészt azért, mert ha látja, hogy Te sem voltál tökéletes, Neked is voltak csínytevéseid, ezen jót nevethettek. Oldódhat a feszültség és csökken a távolság közöttetek.
A lányom imádta ezeket a történeteket.
A csatornák megnyitásával máris hatalmas lépést tettél kettőtök kapcsolatának erősítésében.
A csatornák megnyitása azonban nem biztos, hogy elsőre sikerül, de ne add fel. Egy valamiben biztos lehetsz.

A lányod, a fiad vágyja a bizalmi kapcsolatot veled.